2009. január 28., szerda

Ady Endre - Álom álom helyett

Egy óriás jön messziről felém,
Gyilokkal, egyedül.
Kacagok: látlak, pilláimon
Éber manó-sereg ül.

Párnámba, érzem, kanócot lopott
Egy gonosz. Csitt: szelek
Rázzák a régi harangokat,
Sír valaki, remegek.

Ismét csönd. Jön már? Várom zsibbatag,
Nyögve, sírva hívom.
Most dalba fog a manó-sereg
S táncol pilláimon.

Várok megint, egy nagy, sötét golyó
Gyulladt ki valahol.
Egy nagy szív lóg fényes üstökén
És zakatol, zakatol.

S valakit, aki talán sohse élt,
Látok most hirtelen.
Fekszik, mint én s az ágya felé
Csúszik a veszedelem.

Sikoltok: fény, megjött a kék Hajnal,
Szobámba bekacag
S szórja szomorú kacagással
Reám a kék sugarat

2009. január 26., hétfő

Sofia express (Palya Bea)

Minden mozdul, mégis teljes a nyugalom
Utazom, nem félek itt hagyok mindent már
Autón, busszal, repülővel, vonaton
Zakatol a szívem, tudom, új ország vár
Nincsen maradásom, nincsen házam, se fotelom
Amikor akarom, elindulok, mért várnék
Ami én volnék, az mind egy bőröndbe belefér,
Pakolom, s föladom, csak ennyi, mért sírnék

Hajnal hatkor ültem a szélfútta teraszon
Iszogattam lassan első kávémat
Nem gondolnék semmire, tompán fülelem
Ahogyan a kanál a csészén koppangat
Kicsi zaj üti szét fejemben a mély álmok szavait
Kusza mondatok úsznak tört agyam hátulján
Gomolyognak elő a képek a felhők fodorain
Kezdődik a film a hajnali ég alján

2009. január 13., kedd

Tandori Dezső - A DAMASZKUSZI ÚT

Most, mikor ugyanúgy, mint mindig,
legfőbb ideje, hogy.

2009. január 12., hétfő

egy barátom írta, szomorúdeszép

Bál a nincs-király palotájában

Magasan a sötéten folyó föld felett
egy palota hívja némán a vendégeket,
hol nincs-király rendez maszkabált.
Hol dermesztő meleget jégkazán okád,
s dísztelen csillogás ragyog vaksötéten.
Hatalmas kapukon árad
a láthatatlan díszsereg,
S már ropják is szilaj-mozdulatlanul
a viharzó csöndre pergő holttáncukat,
s kiszáradván vízpohárból kortyolnak
levegőt, így oltva szörnyű szomjukat.
Majd ha már szilánkot lihegni
kezdenek fáradtan a felhőtáncosok,
ólomsúlyosan libbennek aludni.
Párából dagasztanak párnát,
arra hajtják sóhajtás-fejük,
és hidegen koppannak szálkás
fénydeszka pamlagon, mi fekhelyük.
Vihogva sírni kél
a némán zúgó semmi-szél
az ablaktáblák fagyott
lélekszárnyai között,
s kulcsra zárt ajtógondolatok mögött
forró, vad éjszakát nyögnek
jéghideg szerelmesek.
Magasan a foltsereg fölött
csikordulnak vén csillagok
fájó tengelyekkel, a Földön
mélyen meg ezer templom
harangja válaszol busongó hangokon:
engedik szállatni az üres hírt legott
az ébren alvóknak: a nincs-király halott.

2009. január 10., szombat

Sorstérkép - részlet*TóthKrisztina

Nem könnyű meló, ne hidd. Sokan azt gondolják, ez a tuti, maga a szabadság. Hogy csak röpködsz ide-oda, ott van neked a külön szolgálati szivárvány, egész éves szívmobil a Jóistenhez. És akkor még nem beszéltünk a külsőségekről: semmi szárny, meg kard, ahogy azt a civilek kézelik, mert be kell olvadnia az emberek közé. Emberalakot kell ölteni. Nekem a tanfolyam után megajánlották, egy magas, csontos, idősödő nő legyek, ezenkívűl már csak egy bajuszos pasas volt szabadon. Olyan ez, mint amikor az óvodában a jeleket osztják: ha nem vagy észnél marad a csizma, vagy valami más béna jel, mert a napocskát meg a virágot már lestopploták a fürgébbek. Mondtam, hogy én nem leszek magas, csontos, idősödő nő, akkor inkább le se szállok a Földre, le van szarva. Pont akkor vertem ki a balhét a Felhőfolyosó 4 előtt, mikor ott állt az alázat- és tűréstanárunk, és szomorúan csóválta a fejét. (...)

ez csak egy kis ízelítő...a novemberi NőkLapja - Novella c. folyóiraban bukkantam erre a tüneményes történetre... sztem fent van a világhálón... érdemes elolvasni*
nekem nagyon tetszett!

2009. január 5., hétfő

Kupcsik Lidi - tarott

cs. zs. cs-nak

nézlek téged és magam,
annak rendje és módja szerint
elkínlódjuk
választott első számú szeretőink
nemtörődöm-nemtartozom sutaságait
miközben gondosan rúzsozva
kiskalapban nagy kedvvel
reprezentálunk olyan férfiak előtt,
akikről pontosan tudjuk, hogy elérhetők,
tehát nem kerül sokba
a fülükbe súgni ezt-azt
és várni a hatást, meg hogy
mit és hogyan beszélnek rólunk
pesten az ismerőseink,
akikkel valószínűleg már többször is
megcsináltuk ugyanezt,
ettől savanyú a szőlejük,
holott ők maguk édesek.
tudod, elnézlek, ahogy
választott első számú szeretődnél
hivatalossá dolgozod magad,
ami csak annyit jelent:
ezentúl téged csal elöl-hátul,
és naivitásod teljes tudatában
van pofád boldognak lenni
– mint ahogy nekem is van,
de hagyjuk ezt.
szóval a nagy boldogságban
az első reális szóra
elsírod magad – mint megintcsak én.
megértelek.
azért, ha összeülünk egymással
és tévképzeteinkkel este, otthon,
vagy valamelyik kiskocsmában,
mindig oda lyukadunk ki, hogy
ami nekünk kell, ott van a pakliban,
és egy laza kézmozdulattal
elegánsan kihúznánk azt a lapot,
csak tenni kéne.
de tudjuk mi az igazi végét is:
választott első számú szeretőink
titkolt gyermekeivel
élünk majd egy pesti lakásban,
otthon egymással, az utcán
velük nézünk farkasszemet,
amint elhaladnak idősebb gyerekeikkel
és feleségeikkel mellettünk.
a két lurkó pedig mint a testvérek,
mi meg, mint
egy bolond házaspár.