tag:blogger.com,1999:blog-68773410382290025212024-02-22T11:27:53.075-08:00Holdutazásverselő - miegymásaki akarja írjahttp://www.blogger.com/profile/13066422254921917466noreply@blogger.comBlogger55125tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-61248662103071837962011-07-08T14:04:00.000-07:002011-07-08T14:09:21.540-07:00Arend van Dam: De tijd<div align="left"><span style="font-family:arial;">Waarom moeten hele uren</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">twee halve uren duren?</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Waarom begint er na een dag</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">als je een nacht lang wacht,</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">een nieuwe dag?</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Wat is er nou voor aardigheid</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">aan het tellen van de tijd?</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Eén uur.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Halftwee.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Maandag.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Dinsdag.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Ik doe niet langer mee.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Maart.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">April.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Zomer.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Winter.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Ik doe wat ik wil.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Mijn tijd raakt nooit meer op.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Ik zet gewoon de wijzers stop.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Etenstijd?</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Bedtijd?</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Tijd om op te staan?</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Ik strek de strekker</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Uit de wekker.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Ik hoor geen klok meer slaan.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Ik maak een einde aan de strijd.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">Ik ga zwemmen in de tijd.</span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;"></span></div><br /><div align="left"><span style="font-family:arial;">(1953)</span></div>szterretjehttp://www.blogger.com/profile/17850041419709007264noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-2837245044893188832010-08-10T11:55:00.000-07:002010-08-10T12:03:37.414-07:00Szívrablás (Kispál & a Borz)Hülye voltál, mondom magamnak, majd, ha ez elmúlik<br />Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már<br />Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen<br />És most benne vagyok, sosem volt sűrűbb homály<br /><br />Pont az az egy, az az egyetlen darabja, az kéne<br />Elvinném, s ha nem akar meghalni, a többi jön el érte<br />A szíve egy dobozba, bársony közé raktam<br />És kopognak, az ajtóban áll, én meg örülök, hogy itt vagy<br /><br /> - Gyere be, mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan<br /> - Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van<br />- - Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad! -<br />szólok mérgesen, s becsapom az ajtót, felőlem meghalhat<br /><br />Aztán megbánom: - Tessék, a sajátom, nesze, az itt van<br />Dobogjon az benned, szolgálja életed, amíg van<br />Hülye voltál, mondom majd, ha ez elmúlik<br />Csak múlna már el, nem is én vagyok ez márszterretjehttp://www.blogger.com/profile/17850041419709007264noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-38331350425463516512010-06-05T12:25:00.000-07:002010-06-05T12:25:32.089-07:00Tim Burton - Brie Boy<img alt="" border="0" height="230" src="http://homepage.eircom.net/%7Esebulbac/burton/images/brieboy/brie_boy_1.gif" width="335" /><br />
Brie Boy had a dream he had only had twice,<br />
that his full, round head was only a slice.<br />
<img alt="" border="0" height="259" src="http://homepage.eircom.net/%7Esebulbac/burton/images/brieboy/brie_boy_2.gif" width="225" /><br />
The other children never let Brie Boy play ...<br />
... but at least he went well with a nice Chardonnay.Bertahttp://www.blogger.com/profile/09494976128559646421noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-35157689348995642682010-05-03T12:44:00.000-07:002010-05-03T12:44:43.736-07:00Tim Burton - The girl who turned into a bedIt happened that day<br />
she picked up a strange pussy willow.<br />
Her head swelled up white<br />
and a soft as a pillow.<br />
<br />
Her skin, which had turned<br />
all flaky and rotten,<br />
was now replaced<br />
with 100% cotton.<br />
<br />
Through her organs and torso<br />
she sprouted like wings,<br />
a beautiful set<br />
of matress and springs.<br />
<br />
It was so terribly strange<br />
that I started to weep.<br />
But at least after that<br />
I had a nice place to sleep<br />
<br />
<img alt="" border="0" height="122" src="http://homepage.eircom.net/%7Esebulbac/burton/images/bedgirl/bedgirl_3.gif" width="162" />Bertahttp://www.blogger.com/profile/09494976128559646421noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-88634138762487610182010-02-05T03:57:00.000-08:002010-02-05T04:06:31.650-08:00Magashegyi Underground: Szívtakarítás<span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>Ez a város egy</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>bódéligetes</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>fekete kő</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong></strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>Plakátragyogás,</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>ruhasuhogás</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>lélektemető</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong></strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>Ring a busz, a csukló pördül</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>Ölelj át, hogy nehogy elszédülj</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong></strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>Szíved spammel van tele</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>Színes nyilakat lő bele</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>a délibábos porvilág</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>Szappanbuborék, semmi más</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong></strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>A koszos ablakon</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>fura szagokat</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>hord be a szél</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong></strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>Női neveket,</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>volt szerelmeket</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>a híd peremén</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong></strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>Megállót nyom az érzés</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>dobáld le a sok-sok tévedést</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong></strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>Szíved spammel van tele</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>Színes nyilakat lő bele</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>a délibábos porvilág</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>Szappanbuborék, semmi más</strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong></strong></span><br /><span style="font-size:85%;color:#003333;"><strong>(Tariska Szabolcs)</strong></span>szterretjehttp://www.blogger.com/profile/17850041419709007264noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-64340619425747302622009-11-25T11:19:00.000-08:002009-11-25T11:19:59.247-08:00Antsy Pants - Tree HuggerThe flower said<br />
I wish I was a tree<br />
The tree said<br />
I wish I could be<br />
A different kind of tree<br />
The cat wished that it was a bee<br />
The turtle wished that it could fly<br />
Really high into the sky<br />
Over rooftops and then dive<br />
Deep into the sea<br />
<br />
And in the sea there is a fish<br />
A fish that has a secret wish<br />
A wish to be a big cactus<br />
With a pink flower on it<br />
<br />
And the flower<br />
Would be its offering<br />
Of love to the desert<br />
And the desert<br />
So dry and lonely<br />
That the creatures all<br />
Appreciate the effort<br />
<br />
And the rattlesnake said<br />
I wish I had hands so<br />
I could hug you like a man<br />
And then the cactus said<br />
Don't you understand<br />
My skin is covered<br />
With sharp spikes<br />
That'll stab you<br />
Like a thousand knives<br />
A hug would be nice<br />
But hug my flower<br />
With your eyesBertahttp://www.blogger.com/profile/09494976128559646421noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-66427445523081824892009-11-14T22:24:00.000-08:002009-11-14T22:25:32.706-08:00Lázár Ervin: Mese Julinak - örök kedvenc ő számomraÉs akkor bejött az ablakon egy cserkesz. A gombja gesztenye. Juli eloltotta a villanyt, hogy jobban lássa. <br /><br />– Micsirkász, cserkesz? – kérdezte. <br /><br />– Cserkeszek – mondta a cserkesz. <br /><br />– Mit cserkeszel? <br /><br />– Lázrózsákat. <br /><br />– Itt vannak az arcomon – nevetett Juli. <br /><br />– Rózsamező, rózsatő, úgy elviszlek, mint a kő – szavalta a cserkesz. <br /><br />– Jaj, ez jópofa! – örült Juli. – Csak éppen semmi értelme sincs. <br /><br />– De rímel-bímel – mondta a cserkesz, és közelebb jött. <br /><br />Nicsak, az orra is gesztenye! <br /><br />– Az orrod gesztenye – mondta Juli. <br /><br />– Az orrom gesztenye, a szemem mandola – énekelte a cserkesz. <br /><br />– Talán mandulát akartál mondani. <br /><br />– No jó – egyezett bele a cserkesz –, az orrom gesztenye, egyik szemem mandola, másik szemem mandula, a derekam mandulin. <br /><br />– Mandolin, te buta – nevetett Juli. <br /><br />– Akkor tehát – mondta újra a cserkesz – az orrom gesz… <br /><br />– El ne mondd újra! – kiáltotta Juli. <br /><br />– Tán az oldalad fúrja? – háborgott a cserkesz. <br /><br />– Újra fúrja – mondta Juli. <br /><br />– Ezt mondd gyorsan – emelte fel az ujját a cserkesz. Az ujja bikmakk. <br /><br />– Az ujjad bikmakk – mondta Juli. <br /><br />De a cserkesz nem tágított. <br /><br />– Mondd gyorsan – ismételte. <br /><br />– Micsodát? <br /><br />– Hogy újra fúrja. <br /><br />Juli megpróbálta, nem ment, minduntalan az jött ki: úrja fújra. <br /><br />– Mindig ilyeneket találsz ki – mérgelődött. <br /><br />– Bocsánat – szégyenkezett a cserkesz, s hogy másra terelje a szót, megkérdezte: – Hogy van az egyeded-begyeded? <br /><br />– Az egyedem-begyedem tengertáncol. <br /><br />– Ki fújja neki? <br /><br />– A Rezes Bandika rezesbandája. <br /><br />– Ki rombitál? <br /><br />– A rokodil. <br /><br />– Ámulok-bámulok, majd el nem kábulok – tekergette a nyakát a cserkesz. <br /><br />A nyaka nyárs! <br /><br />– A nyakad nyárs – mondta Juli. <br /><br />– Nyáron nyárs, ősszel csősz, télen fél, tavasszal tapasszal – így a cserkesz. <br /><br />– Mondd el még egyszer! – kérte Juli. <br /><br />A cserkesz egy darabig gondolkozott, aztán bevallotta: <br /><br />– Elfelejtettem, fejemre ejtetten. <br /><br />– Talán dinnyédre ejtetten – javította Juli. Az már igaz, a cserkesz feje dinnye volt. <br /><br />– Ámbátor ennek ellenére – hősködött a cserkesz – az a fontos, hogy idetaláltam. <br /><br />– Hogyan találtál ide? <br /><br />– Hang után. Az orrodon kukorékolt egy szeplő. <br /><br />– Nincs is az orromon szeplő – mérgelődött Juli. <br /><br />– Hát akkor ki kukorékolt? <br /><br />„Ez igaz – gondolkozott Juli –, ha nincs az orromon szeplő, akkor ki kukorékolt?” <br /><br />– No várj, megnézem – mondta. Megtapogatta az orrát, s boldogan fölkiáltott: – Nicsak, van itt egy, itt kukorál s kukorékol! <br /><br />– S a többi ezerkettő? – rosszmájúskodott a cserkesz. <br /><br />– Azok ámuldoznak, mert ilyen szemtelen cserkeszt még nem láttak! <br /><br />– Mondtam már – kántálta a cserkesz –, a szemem mandola. <br /><br />– Mi a csucsor! <br /><br />– Micsor? Csicsor? <br /><br />– Nem csicsor, csucsor! <br /><br />– Ezt nem értem – mondta a cserkesz. <br /><br />– Én se – nézett rá Juli. <br /><br />Ennek mind a ketten nagyon megörültek. <br /><br />– Mit csináltál mostanában? – kérdezte Juli. <br /><br />– Uborkát egyeltem, őrséget kettőztem, dinnyét harmadoltam, főzsiványt négyeltem, ötöltem-hatoltam, erdőben heteltem, miattad nyolcultam, nem kilencedeztem, gonoszt tizedeltem. <br /><br />– Húha! – mondta Juli. <br /><br />– Azt nem hoztam – csóválta a fejét a cserkesz. <br /><br />– Hát mit hoztál? <br /><br />– Apádnak almavesszőt, Györgynek gyömbérgyökért, anyádnak fűzfaágat, hadd teremjen tercinákat. <br /><br />– Micinákat? <br /><br />– Ter. <br /><br />– És nekem mit hoztál? <br /><br />– Mesét. <br /><br />– Hol van? <br /><br />– Már odaadtam. <br /><br />Juli keresgélni kezdte maga körül a mesét, a cserkesz teli szájjal nevetett. Aztán Juli is elnevette magát, hiszen ez volt a mese. <br /><br />– Hát azért ennek nem sok értelme volt – kritizált Juli. <br /><br />– Az igaz – mondta a cserkesz –, de látszik belőle, hogy cserkeszlek. <br /><br />– Én is cserkeszlek téged, cserkesz – mondta komolyan Juli. <br /><br />A cserkesz mosolygott, fénylettek a gesztenyéi. <br /><br />Kiment az ablakon, vitte a lázrózsákat.barkahttp://www.blogger.com/profile/14826285850781172905noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-23183526071019572642009-10-23T11:29:00.000-07:002009-10-23T11:39:46.743-07:00Radnóti a metróban ("Szeretem a Metro lépcsőin az apró ezüst csillámokat")<span style="color: rgb(153, 51, 153); font-family: arial; font-weight: bold;font-size:100%;" >Mivégre<br /><br />Felnőtt vagy, - szólok undorodva néha,<br />és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.<br />Térj vissza, - szól egy hang ilyenkor,<br />csak ülj a földre és beszélj az égre.<br /><br />Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?<br />nem érdekel már, honnan fú a szél? -<br />Az ember egyre vénül, verset ír, tanít...<br />"Csak ülj a földre és beszélj az égre."<br />S nem ül le. S nem beszél.<br />Felnő és azt se tudja, hogy mivégre.</span>szterretjehttp://www.blogger.com/profile/17850041419709007264noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-30190313529143637052009-10-18T12:09:00.001-07:002009-10-18T12:09:44.652-07:00Tandori Dezső - Páris Hida(j)iHidalsz, nem is, végül is nem ezt a régi világot únod csu-<br />
pa rom, az egész francot únod, a menjünk a büdös pébet únod,<br />
a görög pé betűt, Pásztorlány, mely a kör kerületét szrozza,<br />
orozza, és édes vagy fanyar olajban úszva tapadsz<br />
– legföljebb a pólyáló ködökbe.<br />
Mit, hogy Páris hidai, jaj! Mit bármi konk-<br />
rétum, unod, e rétet mindörökre. Mit bőg a sok,<br />
mit vagy a sokaságbul, arbo? Arbocot levonod,<br />
borátum, borotvád zúg a délutánodba, végre le kell<br />
szedned, még két nap, és habozhatsz (és zsilett, pofád<br />
évtizedes szünet után összenyesve). Ezek a hidak nem ve-<br />
zetnek sehova. Únod e régi, únod ez új. Bármi<br />
ér, tév, hogy vársz, érjen, lásd fentebb. De va-<br />
lóságosan is, szét lehet válogatni,<br />
ocsu, (o)csudás, erre ocsudsz, olcsu, híg lé,<br />
bokád nyilallik közben. Ez lett Sagittarius Voltod!<br />
E nyilallás ezer voltja. S a lépcsőn csak meg-<br />
leli cipőd sr, sarka az egyetlen jégdarabot, mely körül<br />
kifordulhat a világ, nem fordul ki,<br />
elfeketedhet, nem feketedik el,<br />
az új ta-<br />
vasz olajos illatú dzsungel teste nem a párducé, mely<br />
eltűnik benne, nem is tűnik el egészen. Tekeregnek a russzó<br />
forma bozót körvonalai, sötét olajban, ez lett nyilazó<br />
anteuszidból, de nem lettél nyuszi! Anteuszi légy, ne nyuszi,<br />
de sajnos, akinek ezt írhatom, tényleg azt érzem, le van<br />
szarva, nem volna, dehogy van, de hogy bárkinek én: az le, az<br />
van, jaj, jaj. Jaj, Pastoraleona.Bertahttp://www.blogger.com/profile/09494976128559646421noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-15131502499155548762009-07-13T13:01:00.000-07:002009-07-13T13:08:42.680-07:00Devecseri Gábor - Állatkerti útmutatóLustán fűre heveredve<br />zenét hallgat a vén medve.<br />A szorgalmas marabú<br />szépen tanul arabú'.<br /><br />Ez a fényes szőrű vidra<br />azért mászott fel a hidra,<br />mert tudja, szép a szőre;<br />így vár a fényképezőre.<br /><br />-Apám - így szólt a kis bálna - ,<br />hadd mehessek el a bálba.<br />- Nem mehetsz el, ffiam, Péter,<br />nem vagy még egy kilométer.<br /><br />- Mars bele a cseresznyébe!<br />- küldi fiát a vén kukac. -<br />Addig rágod szépen míg a<br />másik felén ki nem lyukadsz.barkahttp://www.blogger.com/profile/14826285850781172905noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-44560521005646071682009-06-16T03:15:00.000-07:002009-06-16T03:16:35.271-07:00Beney Zsuzsa: A burokA jelen milliárd, számlálhatatlan<br /> színe, szaga, és mindaz, ami nem<br /> szag és nem látvány, hanem mint más valóság<br /> durván súrolja bőrünk, az, ami<br /><br />olyan sok, hogy már észrevehetetlen<br /> mind az én s a világ közt épiti<br /> végtelen rekeszeit e határnak<br /> mindez velünk vész el ha meghalunk?<br /><br />Vagy épp ennek porából nő a semmi,<br /> az elmúlt idő mely körülveszi<br /> földünket? Felhők foszlott fonalából<br /> szövi pókhálóját a létezés.szterretjehttp://www.blogger.com/profile/17850041419709007264noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-70229629091599289542009-06-13T04:35:00.000-07:002009-06-13T04:38:39.965-07:00Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg (nyilván részlet)<span style="color: rgb(0, 0, 160);">"Minden okom megvan rá, hogy azt higgyem: a bolygó, ahonnét a kis herceg jött, a B-612-es kisbolygó. Távcsövön ezt a csillagocskát csak egyetlenegyszer észlelték: 1909-ben egy török csillagász. </span> <p><span style="color: rgb(0, 0, 160);"> Fölfedezéséről akkor nagy előadást tartott a Nemzetközi Csillagászati Kongresszuson. Öltözéke miatt azonban nem hitt neki senki. Mert ilyenek a fölnőttek.<br /> A B-612-es kisbolygó hírnevének nagy szerencséjére azonban egy török diktátor utóbb halálbüntetés terhe mellett megparancsolta népének, hogy öltözködjék európai módra. A csillagász 1920-ban megismételte előadását, ezúttal fölöttébb elegáns öltönyben. És ezúttal egyet is értett vele mindenki. </span> </p><p><span style="color: rgb(0, 0, 160);"> Csak a fölnőttek miatt mesélem el ezeket a részleteket a B-612-es kisbolygóról, és a számát is csak miattuk árultam el; a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik." </span> </p>Bertahttp://www.blogger.com/profile/09494976128559646421noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-50706833761482050812009-06-09T00:26:00.000-07:002009-06-09T03:44:01.686-07:00Romhányi József - Szomorú esőbenSzomorú eső hull, csepereg cseppenkint,<br />sáros a városom, nyálasan rám csettint.<br />Csavargócsizmámon csámcsog a csúf latyak,<br />locs-pocsban lépkedek, csúszik a bús agyag.<br />Mogorván morogva csüggeteg szavakat<br />ugrálok keresztül undok, kis tavakat.<br />Most egy nagy pocsolya... úgy állok ott gyáván,<br />ahogy egy öngyilkos reszket a kútkáván.<br />Lábam nem kímélem, ingyen van az izma,<br />ellenben drága volt nekem ez a csizma.<br />Csak most ne hagyj cserben, kifejlett lábizom!<br />Így futok neki, és magasba lendülök:<br />csizmám kint a vízből, én pedig bent ülök!aki akarja írjahttp://www.blogger.com/profile/13066422254921917466noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-28206847231786025022009-05-20T08:15:00.000-07:002009-05-20T08:19:05.022-07:00Karafiáth Orsolya: Öt dolog, ami boldoggá tehet, avagy tanítások a pénzrõl - (a pénz maitt)<div align="justify">1. Az elsõ, pénzhez kapcsolódó negatív élményem az általános iskola idejére tehetõ. Álltam a büfé elõtti hosszú sorban, afelett izgulva, vajon lecsaphatok-e az utolsó kakaós csigára. Ám mielõtt sorra kerülhettem volna észrevettem, hogy nincs nálam elég pénz, két forint hiányzik. Mögöttem a legjobb barátnõm, Ildi állt. Hozzá fordultam: „Te Ildi! Nincs véletlenül felesleges két forintod?" Ildi a mutató és a hüvelyk ujja közé penderítette, majd a magasba emelte az érméket: „Orsikám, a pénz - itt hatásszünetet tartott - sohasem felesleges!" És valóban nem adott egy fillért sem. </div><div align="justify"><br />2.A költészet nem tartozik a legjobban fizetett állások közé - mondom, és ezzel nem állítok semmi újdonságot. Egy versért általában annyit kapunk, amennyibõl maximum kétnapi sörözést lehet fedezni. Mivel íróember vagyok, nem örülök ennek, viszont néhány kemény, fizikai munkából élõ barátom azt vallja, még így is túlfizetnek bennünket, az õ adófizetõ forintjaik támogatják - túl busásan - a költõi nyavalygást. Persze valóban kérdés, hogy lehet-e konkrét értelemben vett „állás" az írás. Nos, szerintem nem, de ez nem jelenti azt, hogy ne kéne jobban megtámogatni az írókat. És itt nem arra a sajnálatos mechanizmusra gondolok, amivel az ösztöndíjakat osztogatják. Egyszerûen csak azt szeretném, ha lenne a versnek valódi piaci értéke. Akár egy jó slágernek, hisz hatásában sokszor nincs is nagy különbség a kettõ között. Bár tegyük hozzá, én magam már akkor elégedettebb lennék, ha azt a keveset, ami jár, valóban ki is fizetnék…</div><div align="justify"><br />3.A kocsmaasztalnál ülõ, lerongyolódott, lejmoló vátesz image szerencsére rég idejétmúlt lett, nem gondolnám, hogy aki mûvészettel foglalkozik, annak természetszerûleg nyomorogni kellene. Ne múltból vegyük a példákat, mint ahogy Vali tette kedvenc regényemben, a Makrában: „Csontváry is éhen halt. Derkovits tüdõbajt kapott. Vagy akarsz valamit, és akkor vállalod a rizikót, vagy nem akarsz. (…) Lenin se kérdezte, mibõl fog megélni, ha forradalmárságra adja a fejét." Nekem ez azt is jelenti, hogy az írás mellé kell találni egy úgynevezett polgári foglalkozást is. Nincs ezzel semmi baj, én magam például szeretek dolgozni, szeretem, hogy olyan állásom van, ami - ha nem is idegen a saját területemtõl - mégsem azonos vele. Ezt a módszert minden siránkozó alkotónak csak ajánlani tudom. </div><div align="justify"><br />4.Karácsony volt, a tévében éppen Zeffirelli Napfivér, holdnõvére ment. Barátom édesapja a fotelben ült, teljesen beleolvadt, úgy nézte a filmet. Alig-alig figyelt, majszolgatta a szaloncukrokat, merengett. Ám egy ponton megmerevedett. Szent Ferenc épp azt hirdette: „Ne akarjatok, és ne is gyûjtsetek kincseket", majd a gazdag uraság vagyonát elkezdte kidobálni az ablakon. Ez már sok volt szegény faternek. Elõször katatón módjára ismételgetni kezdte: „de én kincseket akarok. Kincseket, kincseket…", végül már kiabált, majd kikapcsolta a tévét. Nos, én nem ilyen ember vagyok, valóban nem kellenek nekem kincsek, nem kergetek húsz forintot Gyõrig, szabadidõmben nem a félretett pénzemet csókolgatom. De azért jó lenne, ha mindenbõl több lenne egy kicsit. Épp csak a biztonságos mértékben. Újabban lottózom is.<br /></div><div align="justify">5.Néhány éve egy fantasztikus, Velencében töltött hét után barátnõmmel elindultunk Róma felé. Busszal mentünk, mert Padovát is meg akartuk nézni közben, és hogy, hogy nem, még a pályaudvaron ellopták az összes pénzünket. Elsõ érzésünk a teljes kétségbeesés volt - mert bár tudjuk, vezetnek az utak, a célig eljutni mégsem egyszerû. A gyaloglás utáni legolcsóbb megoldást választottuk, az autóstoppot. Öt kocsival el is értünk Róma határáig, ahol jótevõnk kegyetlenül lerázott minket, mert rosszul lett a szendvicseinktõl. Riasztó sötétség, kietlen vidék, távolból gyanús zajok. Ám félelmünk csak addig tartott, míg a sarkon be nem fordult egy zarándokmenet. Lehettek vagy kétszázan, mindegyikük mezítlábasan, rózsafüzérrel a kezében haladt, vezetõjük pedig hatalmas, égõ keresztet cipelt. A vezetõ személye folyamatosan változott, helyét mindig a frissebb zarándok vette át. Próbáltunk feltûnés nélkül elvegyülni közöttük, de ez csak percekig sikerülhetett. Hamar kiszúrtak minket, illetve velünk, a böhöm kereszt cipelését sem úsztuk meg. Megtudtuk, hogy már napok óta tart menetelésük, és céljuk az Ave Maria kápolna. Egybõl értettetem hát azt is, hogy miért dünnyögik folyamatosan - késõbb velünk együtt - hogy aveaveavemariaaaa… Eleinte biztonságot, meleget sugárzott felénk a kompánia, ám reggel felé már kezdtük rosszul érezni magunkat, és csak arra tudtunk gondolni, miképp is szabadulhatnánk meg tõlük. Nem engedtek pihenni, mikor pedig szökni akartunk, finom szavakkal, de erõszakkal visszatereltek minket. Csak késõbb, a kápolna közelében, a teljes feladás határán sikerült valahogy mégis meglépnünk. Szinte már aludtunk a lépések közben, nem érezve éhséget, hõséget, szánk öntudatlan formázta a mantrát, mikor észrevettük: egy mûútra tértünk. Feltûnés nélkül stoppoltunk egy kocsit, és végül megpihentünk a Vatikán mellett. Igen ám, de pénzünk még mindig nem volt. Nos, nem részletezem tovább: koldulni kezdtünk. Három nap múlva már a legelõkelõbb éttermekben talált minket a dél, remek szállásunk volt, és kitûnõ déli borokkal öblítettük le az estét - természetesen mások jóvoltából. Ám az addig eltelt napok is csodálatosak voltak, csak éppen másként. Hihetetlenül könnyû pénz nélkül élni. Olyasfajta szabadságot ad (egy ideig), mint semmi más. Egy pillanatra bevillant elõttünk, így folytatjuk a továbbiakban is. Ám a kéregetésnek is megvan a maga tudománya. Utolsó napokra olyan magabiztossá váltunk, hogy senki nem hitt többé nekünk. De nem tett ez már semmit, részegítõen boldogok voltunk akkor is, bár azóta, ha bárki megkérdezi tõlünk, mi tenne boldoggá minket, barátnõmmel ugyanazt válaszoljuk. Minket igazán öt dolog tenne boldoggá: della, lóvé, guba, mani, stex.</div>barkahttp://www.blogger.com/profile/14826285850781172905noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-5631546278236816342009-05-19T12:56:00.000-07:002009-05-19T13:01:10.200-07:00K.A. & R.E.<div id="msgcns!5610B70BAF360B1!491" class="bvMsg"><p style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center; font-family: arial;"><span style="font-size:100%;">Én<br /></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center; font-family: arial;"><span style="font-size:100%;">Istennek lenni vagy semminek!</span><span style="font-size:100%;"><br />Ez életem két malomköve,</span><span style="font-size:100%;"><br />és köztük őrlődöm én,</span><span style="font-size:100%;"><br />ó, Én: az Ember, az Igazság.</span></p><p style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: right; font-family: arial;"><span style="font-size:100%;">(A)</span></p><p style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center; font-family: arial;">Nyisd ki mind az ajtókat<br />Hagyd el a szürke házakat<br />Keress erdei utakat<br />Járd be a búzatáblákat<br />Végy észre más városokat<br />Talán megleled a válaszokat,<br />mert útközben élsz.</p><p style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: right;"><span style="font-family: arial;">(E)</span><br /></p></div>szterretjehttp://www.blogger.com/profile/17850041419709007264noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-65005795419568882102009-05-16T01:12:00.000-07:002009-05-16T01:23:13.383-07:00Mándoki György - GyakorlatMég az hiányzik, hogy motyogni kezdjünk<br />és valaki lepisszegjen.<br />De csak bámuljuk, hogy íme először,<br />és már biztosan utoljára<br />magát mondja, ami írva van.<br />Szőkén és vörösen.<br />visszaveszi a megszólítást, el a személyragokat.<br />Ez a te már nem ő, hogy nem én mondom,<br />de nem is én, csak, vagy éppen azért,<br />mert ő mondja, itt ki tudja hány ő van<br />egyszerre, különösen, hogy mi is ketten vagyunk,<br />kevésbé mint még soha.<br />Idegen királylány, egymással ismerkedik,<br />szelíden elveszed előlük, elrakod a gépiratot,<br />az enyém is a te kezed dicséri.<br />Nem mintha feltűnne, mit jelent ez<br />a továbbiakra nézve, trükkösen a mosdó felé kerülök,<br />aztán a sötét folyosón át<br />három év alatt kisétálok a parkolóba,<br />mögöttem egyre hangosabb zene.Bertahttp://www.blogger.com/profile/09494976128559646421noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-57381622724325715342009-04-11T03:41:00.000-07:002009-04-12T03:25:28.452-07:00Költészet napjára . HúsvétraPilinszky János: Harmadnapon<br /><br />És fölzúgnak a hamuszín egek,<br />hajnalfele a ravensbrücki fák.<br />És megérzik a fényt a gyökerek.<br />És szél támad. És fölzeng a világ.<br /><br />Mert megölhették hitvány zsoldosok,<br />és megszűnhetett dobogni szíve –<br />Harmadnapra legyőzte a halált.<br />Et resurrexit tertia die.Petrahttp://www.blogger.com/profile/16761284139054241252noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-32907835760395834962009-04-07T11:14:00.000-07:002009-04-07T11:19:45.991-07:00Tim Burton - Voodoo Girl<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlEIge-Iq70aZLVeQl7ZcV292IfJXc7Qk63fYYNsd-nDkavioMFHoRjCEod8AtPvOu5c-CHQkKPA6We3qocsKB4Jm-xJCTZk52gxkb3K1yor-2w1p1Xx3xv3l0uTduqnSQ3MB-A4RU-as/s1600-h/voodoo_girl_4.gif"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 184px; height: 194px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlEIge-Iq70aZLVeQl7ZcV292IfJXc7Qk63fYYNsd-nDkavioMFHoRjCEod8AtPvOu5c-CHQkKPA6We3qocsKB4Jm-xJCTZk52gxkb3K1yor-2w1p1Xx3xv3l0uTduqnSQ3MB-A4RU-as/s200/voodoo_girl_4.gif" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5322015855478473362" border="0" /></a><br />Her skin is white cloth,<br />and she's all sewn apart<br />and she has many colored pins<br />sticking out of her heart.<p>She has many different zombies<br />who are deeply in her trance.<br />She even has a zombie<br />who was originally from France.</p><p> But she knows she has a curse on her,<br />a curse she cannot win.<br />For if someone gets<br />too close to her,</p><p> the pins stick farther in.</p>Bertahttp://www.blogger.com/profile/09494976128559646421noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-61884666673698015082009-03-29T13:05:00.000-07:002009-03-29T13:07:52.481-07:00Móra Ferenc - A Didergő Király<blockquote><blockquote> <p><a name="62">Mese, mese, mátka, pillangós határba:<br />Volt egyszer egy király Nekeresd országba.<br />Nevenincs királynak nagy volt a bánata,<br />Csupa siralom volt éjjele, nappala.<br />Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.<br />Sűrű könnye pergett fehér szakállába:<br />"Akármit csinálok, reszketek és fázom,<br />Hiába takargat aranyos palástom!<br />Aki segít rajtam: koronám, kenyerem<br />Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!"</a></p> <p><a name="62">Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,<br />Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:<br />"Ki tud orvosságot a király bajáról,<br />Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?"<br />Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.<br />De együtt se ért az egy falat kalácsot.<br />Didergő királynak csak nem lett melege,<br />Majd megvette szegényt az Isten hidege.<br />Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,<br />Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:<br />"Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,<br />Hívjátok elő az udvari bolondom!"</a></p> <p><a name="62">"Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,<br />Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed."<br />"Teli van énnálam ésszel a szelence:<br />Hideg ellen legjobb a meleg kemence.<br />Gyújtass be csak, komám" - nevetett a bolond,<br />S nevetett köntösén a sok arany kolomp.</a></p> <p><a name="62">Kergeti a király ki a sok léhűtőt:<br />Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!<br />"Hamar cédrusfával a kandallót tele,<br />Urunk-királyunknak attól lesz melege!"<br />Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,<br />El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.<br />Sergett is a király előtte, megette,<br />Utoljára mégis csak azt dideregte:<br />"Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,<br />Már a szakállam is csak úgy reszket bele!"</a></p> <p><a name="62">Nyöszörög a fűtő: "Felséges királyom,<br />Életem-halálom kezedbe ajánlom,<br />Most dobtam bele az utolsó forgácsot,<br />Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!"</a></p> <p><a name="62">Nekibúsult erre a didergő király,<br />Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:<br />"Vágjátok ki kertem minden ékességét,<br />A szóló szőlőnek arany venyigéjét,<br />A mosolygó almát, a csengő barackot,<br />Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!<br />Széles ez országban amíg erdőt láttok,<br />Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.<br />Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,<br />Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!"</a></p> <p><a name="62">Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,<br />Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.<br />Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,<br />Fészkit ezer madár jajgatva siratta.<br />A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,<br />Aranyos kandallón mind elparazsallott.<br />Didergő királynak de minden hiába,<br />Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:<br />"Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,<br />Csak egy fogam van már, az is vacog bele!"</a></p> <p><a name="62">Nekeresdországban van is nagy kopogás,<br />Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.<br />Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog -<br />A király ajtaja egyszer csak csikorog.<br />Betipeg egy lányka, icike-picike,<br />Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.<br />Az ajaka kláris, a foga rizskása,<br />Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:</a></p> <p><a name="62">"Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!"<br />Megfordul a király: "Ácsi, kislány, ácsi!<br />Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,<br />Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!" -<br />Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:<br />"Minek szedetted le a házunk tetejét?<br />Hó is hullongázik, eső is szemezik,<br />A mi padlásunkra az most mind beesik;<br />Elázik a bábum kimosott ruhája,<br />Vasárnap délután mit adok reája?"</a></p> <p><a name="62">Mint amikor nap süt a jeges ereszre,<br />A király jégszive harmatot ereszte.<br />Szemében buggyan ki szívének harmatja,<br />Szöghaját a lánynak végigsimogatja:<br />"Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,<br />Bíborköntösömet feldaraboltatom.<br />Bársonyrokolyája, selyem főkötője,<br />Lesz ezüstkötője, aranycipellője!"</a></p> <p><a name="62">Most már meg a kislány mondta azt, hogy "ácsi!<br />Mégiscsak jó bácsi vagy, te király bácsi!"<br />Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett -<br />S didergő királynak nyomban melege lett!<br />A tükörablakot sarokra nyitotta,<br />Városa lakóit összekurjantotta:<br />"Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,<br />Juttatok belőle, aki fázik, annak!"</a></p><p><a name="62">Tódult is be nyomban a sok szegény ember,<br />A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.<br />Ki is szorult tőlük király a konyhára,<br />Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:<br />"Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,<br />Fussatok a hordót csapra ütögetni,<br />Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,<br />Mint a saját népem - nagy Meseországban..."</a></p></blockquote></blockquote> <a name="62"><br /></a><hr align="center" width="100%"><a name="62"><br /> </a>Bertahttp://www.blogger.com/profile/09494976128559646421noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-10637131246966851892009-03-25T00:59:00.000-07:002009-03-25T01:30:58.667-07:00Tandori Dezső - KÍSÉRLETEK<div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em>Én soha nem kísérleteztem,</em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> főleg nem azzal, </em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> hogy elmegy a kedvem,</em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> míg minden más marasztal.<br /><br /></em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em></em> </div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> Hogy elhagy a kedvem, holott</em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> én még igyekszem,</em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> olyasmivel, hogy hozzá-hű vagyok.</em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> Bolond dolog.<br /><br /></em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em></em> </div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> De bolondsággal sem kísérletezem.</em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> Hát így maradtam</em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> helyben, ott, ahol sohasem akartam</em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> csak egyébhez se kedvem.<br /><br /></em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em></em> </div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> Integetek szegény kedvem után,</em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> mint szerdán keddem után,</em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> szegény kedvem vissza se néz,</em></div> <div style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);"><em> ahogy közben, sejtem, utánanéz<br /><br />valaki boldogabbnak,<br />akit jötte se, tűnte se zavarhat.<br />És mind eme fordulatok kiváltják<br />a megkönnyebbülések<br /><br />súlyos kattogását<br />De az egészet - s ez is vég! nem kísérlet! -<br />ugyanúgy faképnél hagyja az enyészet<br />mint amit én is úgy hívtam: mégis - élet.<br /><br />Mi az, ami marasztal mégis akkor?<br />Meg fogom tudni akkor,<br />ha - vége -<br />ez is elhagy és nekem - de nagyon! -<br /><br />nem lesz többé, "mivégre".<br />És mégis kísérleti anyagom<br />mit-tudom-én-a-földre-vagy-az égre<br />hagyom.<br /></em></div>Bertahttp://www.blogger.com/profile/09494976128559646421noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-8479220366691091212009-03-22T03:59:00.000-07:002009-03-22T04:00:21.815-07:00Romhányi József - Interjú a farkassal, aki állítólag megette Piroskát<pre>Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.<br />Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.<br /> - Igaz volna ama vád,<br /> hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?<br /> - Egy nagymamát? Egy grammot se!<br /> Ez az egész csak Grimm-mese!<br /> - Hogy Piroskát Ön falta fel, talán csak az is hamis vád?<br /> Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát?<br /> - Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!<br /> Én még az almát is hámozva eszem meg.<br /> - Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten,<br /> mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.<br /> - Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba.<br /> Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,<br /> s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,<br /> a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.<br /> - Én úgy tudtam, hogy önnél szabály,<br /> hogy csak friss húsárut zabál.<br /> - Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,<br /> zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.<br /> - És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?<br /> - Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!</pre>Bertahttp://www.blogger.com/profile/09494976128559646421noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-91972469288959870582009-03-14T04:51:00.000-07:002009-03-14T04:52:26.546-07:00Varró Dani: Nyelvművelés<div align="justify">Sok mindenben nem értünk egyet, kedvesem, - például nyelvi kérdésekbe sem. - Te elborzadsz, és téged el iszony fog, - ha meghallasz mondjuk egy deviszontot, - és azoknak a mondatoknak, amikben szóvalok vannak meg izék, - nem érzed az izét. Tény és való ámde máskülönben, - hogy nem fogalmaz nálad más különben, - és mint egy bűvész húzgálod elő a kalapból - azokat a szavakat, amik a hétköznapi ember aktív szókincsének nem képezik a részét már alapból, - akiknek a beszéde inkább csak mordulat, - és nem hemzseg mondataikban a sok pontos és találó fordulat, - mint a tieidben, - amik hihetetlen - mennyiségű frappáns frázissal ellepett - szellemed - számára szolgáltatnak keretet, - és mindig kerekek.Rám nem áll a fönti állítások egyike sem, - és az igéket sem ragozom ikesen. - Nem beszélek pergő mondatokban, - inkább vontatottan, - legtöbbször töltelékek - miatt túltelített - mondatszörnyeteg - az, amit magam előtt görgetek, - és időbe telik míg az ilyen hátok meg megek meg tudodmik között, - amikbe ütközök, - végre kibököm a farbát is, - a verbális - közléseim, mit mondjak, hebegősek, - nem ez az oldalam a legerősebb.Mindezt belátom készségesen, - de azt mégis ellenérzéssel lesem, - ahogyan te a nép - töltelék-, - kötő- és csúnyaszó - halmozó - rétegén köszörülöd kéjjel a nyelvedet, - és ebben vitatkoznom kell veled, - mert szerintem igenis van olyan, hogy valaki így beszél, de a szelleme közbe még ragyog, - még ha a legjobb példa nem is én vagyok, - és szerintem nem föltétlenül esetlen, - ami keresetlen, - és lehet, hogy ez a stílus nem olyan, akár egy '99-es évjáratú, finoman fanyar Cabernet Sauvignonnal teli, díszdugós butélja, - de azért van bukéja. - Ami pedig a deviszontot illeti, - az egy állati - nagy tévedés, hogy az hibás, - mi más, - hiszen azt mindenki látja, kivéve a vak, - hogy vannak még ilyen kötőszavak, - egyet mindjárt leleplezek: - az ámde is két rokonértelmű, ellentétet kifejező kötőszó összetapadásából keletkezett, - és ami még a magyar nyelvben neki némi létjogosultságot garantál, nos - Babits is használta, és Arany János, - de nem akarok veszekedni veled, életem, - csak eltérő a nyelvszemléletem.De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt,- és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, -hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit, - az indulatok minél messzebbre ragadtak, - annál nyelvesebbet és vadabbat, - szóval a kérdés továbbra is a levegőbe lóg, - nem zárult le a dialóg, - a nézeteltérésnek ez a forrása nem lett elapasztva, - aminek az a haszna, - hogy újra össze lehet veszni rajta - majd, ha - akarunk, és hát anélkül mi - nem tudnánk ilyen klasszul kibékülni, - és a szánknak se volna a csókra ilyen jó mentsége, - mert abban szerencsére - egyetértünk, és nem csak elvileg, - hogy mégiscsak ezt a legjobb művelni nyelvileg.</div>barkahttp://www.blogger.com/profile/14826285850781172905noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-34471602599609439652009-03-13T11:42:00.000-07:002009-03-13T11:51:44.742-07:00Tandori Dezső "A SZÍN"(a maratonjáró képeiből)<br /><br />Meglátod, ez máris a másik út,<br />sötét zöld-sűrűből akár ha semmi,<br />semmi nem tárna két szemfény-kaput,<br /><br />és lét-felén csak menni kéne, ennyi<br />irányt követni, mely rádalkonyulva<br />nem kérdi, nem-lenni-e, vagy ha "lenni",<br /><br />annak mily messzi bukkanója enyhet<br />- talán - olyan tisztázatot teremthet,<br />melyhez tisztást többé nem kell keresned:<br /><br />lásd őt, vagy azt se tudd, kit látsz, a tiszta<br />semmit-tudás vezetne oda-vissza,<br />és ebben ott a cél, csak ez: "oda",<br /><br />és semmi sincs - mi az? -, nincs "odaveszve",<br />két szemfény, sűrű-zöldből, ismeretlen<br />lebbent merev fátylat, hogy majd ha messze<br /><br />jársz, az legyen a kezdet. Nem leszel?<br />Annak két szemfény-kútja volt a Hely.Bertahttp://www.blogger.com/profile/09494976128559646421noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-72847961188735824002009-03-09T13:14:00.000-07:002009-03-09T13:32:06.158-07:00Bajtai András - A legnehezebbÚgy képzeltem, hogy könnyű lesz.<br />Csak annyit mondok majd, hogy<br />ez az évszak véget ért, ahogyan<br />elfogyott a fény, elfogytak a falak.<br /><br />Azt reméltem, hogy könnyű lesz.<br />Kisétálok majd, mint egy boltból,<br />és akkor meglátom, hogy akik<br />eddig az erkélyen álltak, eltűntek.<br /><br />Azt hittem, hogy olyan lesz, mint<br />átszaladni az úttesten, megállni<br />a hídon. Semmi jelentőségteljes.<br />Csak az előre betanult mozdulatok.<br /><br />Nyugalom. Ahogy leveted a cipőd,<br />lecsatolod a karórád. Azt hittem,<br />hogy erre gondolok majd, ha esne,<br />amikor indulni kell. Vagy a csendre.<br /><br />A legnehezebb csendre, mintha<br />mindenki egyszerre aludt volna el.Bertahttp://www.blogger.com/profile/09494976128559646421noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6877341038229002521.post-86235661592732631492009-03-05T11:46:00.000-08:002009-03-05T11:49:01.458-08:00Weöres Sándor - Kutya-tár<pre><b><b>Harap-utca három alatt<br />megnyílott a kutya-tár,<br />síppal-dobbal megnyitotta<br />Kutyafülü Aladár.<br />Kutya-tár! kutya-tár!<br />Kutyafülü Aladár!<br /><br />Húsz forintért tarka kutya,<br />tízért fehér kutya jár,<br />törzs-vevőknek öt forintért<br />kapható a kutya már.<br />Kutya-tár! kutya-tár!<br />Kutyafülü Aladár!<br /></b></b></pre>Bertahttp://www.blogger.com/profile/09494976128559646421noreply@blogger.com1