2009. március 25., szerda

Tandori Dezső - KÍSÉRLETEK

Én soha nem kísérleteztem,
főleg nem azzal,
hogy elmegy a kedvem,
míg minden más marasztal.

Hogy elhagy a kedvem, holott
én még igyekszem,
olyasmivel, hogy hozzá-hű vagyok.
Bolond dolog.

De bolondsággal sem kísérletezem.
Hát így maradtam
helyben, ott, ahol sohasem akartam
csak egyébhez se kedvem.

Integetek szegény kedvem után,
mint szerdán keddem után,
szegény kedvem vissza se néz,
ahogy közben, sejtem, utánanéz

valaki boldogabbnak,
akit jötte se, tűnte se zavarhat.
És mind eme fordulatok kiváltják
a megkönnyebbülések

súlyos kattogását
De az egészet - s ez is vég! nem kísérlet! -
ugyanúgy faképnél hagyja az enyészet
mint amit én is úgy hívtam: mégis - élet.

Mi az, ami marasztal mégis akkor?
Meg fogom tudni akkor,
ha - vége -
ez is elhagy és nekem - de nagyon! -

nem lesz többé, "mivégre".
És mégis kísérleti anyagom
mit-tudom-én-a-földre-vagy-az égre
hagyom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése