egy barátom írta, szomorúdeszép

Bál a nincs-király palotájában

Magasan a sötéten folyó föld felett
egy palota hívja némán a vendégeket,
hol nincs-király rendez maszkabált.
Hol dermesztő meleget jégkazán okád,
s dísztelen csillogás ragyog vaksötéten.

Hatalmas kapukon árad
a láthatatlan díszsereg,
S már ropják is szilaj-mozdulatlanul
a viharzó csöndre pergő holttáncukat,
s kiszáradván vízpohárból kortyolnak
levegőt, így oltva szörnyű szomjukat.

Majd ha már szilánkot lihegni
kezdenek fáradtan a felhőtáncosok,
ólomsúlyosan libbennek aludni.
Párából dagasztanak párnát,
arra hajtják sóhajtás-fejük,
és hidegen koppannak szálkás
fénydeszka pamlagon, mi fekhelyük.

Vihogva sírni kél
a némán zúgó semmi-szél
az ablaktáblák fagyott
lélekszárnyai között,
s kulcsra zárt ajtógondolatok mögött
forró, vad éjszakát nyögnek
jéghideg szerelmesek.

Magasan a foltsereg fölött
csikordulnak vén csillagok
fájó tengelyekkel, a Földön
mélyen meg ezer templom
harangja válaszol busongó hangokon:
engedik szállatni az üres hírt legott
az ébren alvóknak: a nincs-király halott.