Nem könnyű meló, ne hidd. Sokan azt gondolják, ez a tuti, maga a szabadság. Hogy csak röpködsz ide-oda, ott van neked a külön szolgálati szivárvány, egész éves szívmobil a Jóistenhez. És akkor még nem beszéltünk a külsőségekről: semmi szárny, meg kard, ahogy azt a civilek kézelik, mert be kell olvadnia az emberek közé. Emberalakot kell ölteni. Nekem a tanfolyam után megajánlották, egy magas, csontos, idősödő nő legyek, ezenkívűl már csak egy bajuszos pasas volt szabadon. Olyan ez, mint amikor az óvodában a jeleket osztják: ha nem vagy észnél marad a csizma, vagy valami más béna jel, mert a napocskát meg a virágot már lestopploták a fürgébbek. Mondtam, hogy én nem leszek magas, csontos, idősödő nő, akkor inkább le se szállok a Földre, le van szarva. Pont akkor vertem ki a balhét a Felhőfolyosó 4 előtt, mikor ott állt az alázat- és tűréstanárunk, és szomorúan csóválta a fejét. (...)
ez csak egy kis ízelítő...a novemberi NőkLapja - Novella c. folyóiraban bukkantam erre a tüneményes történetre... sztem fent van a világhálón... érdemes elolvasni*
nekem nagyon tetszett!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése