Fáj, hogy már nem fáj,
hogy már nem hasít belém.
Hogy éles fogával nem tépi lelkem
és nem citál percenként elém.
És fáj, hogy most visszanézve
Don Quijoténak látom magam
aki önérzete rozzant gebéjén választott vesztébe rohant.
Hol van a lelked?
Igen, a lelked valahol máshol,
s ami maradt az a néma tested csupán.
mirmur
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése